A polgármester azonban fölkarolta a régi necckészítést, és minden falunapon - amit a messze földön ismert fekete szárú cseresznye ünnepén tartanak - volt mesterség-bemutató. Megcsodálták a népek Gizi néni, Szabó Józsefné remekeit, ígérték, hogy visszajönnek tanulni... aztán minden maradt a régiben. Akkor, mikor 2008-ban először ott jártam, még két Gizi néni ült a ráma mellett - az egyik már jobb létre szenderült... Érdekes, 4 néni neccelt és közülük hárman Gizikék:-)
Az én Gizi nénim tündéri, igazi "túlélő"parasztasszony - újra kivirult a necceléssel, elővette a régi, már elhanyagolt és a piaci árutól elspórolt csipkeöltéseket - és ontotta az új munkákat! Sebesen és csodásan dolgozik.
A polgármester nem nyugodott addig, míg a helyi közmunkán dolgozó asszonyok közt meg nem hirdette, hogy lehet neccet tanulni, van anyag, hely, meleg szoba a hivatalban, csak jöjjenek.
Gizi néni meg is tanított neccelni a faluból néhány közmunkás asszonyt, és olyan is akadt köztük, aki később szabadidejében is szívesen készítette a necceket. Gizi néni közben megözvegyült, be kellett költöznie Miskolcra. De Ferencz Éva szerencsére maradt, és itt meg is mutatja, hogy most ebből az akcióból származó kézimunkák kiállítása nyílt a faluban.
Nem mindennapi ötlet: hagyományőrzés közmunkában! Át kell venni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése