Visszatérek előző bejegyzéseimhez, mert akkora élmény volt, és sok új tapasztalatot is hozott.
Pedraza környékén áll a nyílt mezőn ez a bazilikaszerű 11. századi (a Mezei Miasszonyunk névvel illetett) templom, amit már nem néztünk meg. Csak illusztráció, hogy egy elhagyatott réten is ilyen állapotú és korú épületek állanak Spanyolországban. 1969-től védett műemlék, belül eredeti reneszánsz freskókkal. A faóriás maradványáról már nem is beszélve... bár ez korábbi fotó, mára már elkorhadt.
Más régi foglalkozás is megritkult ezen a vidéken. A lombos erdőkkel együtt fogynak a fenyvesek is. Azt olvastam a környékről, hogy a gyantagyűjtők vidéke volt valaha, ahol még ma is termelnek hagyományos módon fenyőgyantát. Ez se saját fölvétel, de mi is elhaladtunk Pedraza előtt hasonlóan lehántott kérgű fenyőerdő mellett:
Száz évvel ezelőtt még ennyi fölhasználása volt a gyantának: olajfestékek, lakkok, kencék, padlómázak,
szappan- és gyertyagyártás, fáklyák, pecsét-viasz, papírgyártás, hajószurok,
kátrány, lámpakorom, nyomda, festék, litograf-tinták, cinkografia, ceruzák,
gépkenő anyagok, zsírtalanító ipar, szövetek impregnálása, orvosi célok,
kámfor-készítés, a kanadabalzsam optikai
műszereknél és mikroszkopikus preparátumoknál nyer alkalmazást.
Persze ma már sok mindent műanyaggal helyettesítenek, de a fiam csellóhúrjait természetes gyantával kezeli. Bár ehhez nem kell tonnányi mennyiség...
Ez a régi mesterség érdekes néprajzi téma:
A kézi kitermelés eszközei teljesen hagyományosak:
Az erdei kunyhók, amikben a gyantagyűjtők meghúzták magukat, komfortfokozatuk szerint igen különbözők:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése